Helló! Ez a blog elköltözött

A blog.hu-ra. A Látványpékség blog az lvnte.blog.hu címen érhető el, átkerültek oda az itteni posztok is.

Tumblr-en és Instagrammon változatlan címen követhettek.

Melyik új Windows 8 funkciót miért kapcsoltam ki az első indítás után?

Én aztán igazán megadtam az esélyt a Windows8-nak, hogy 8600 forintért megváltsa a világomat. Nem sikerült neki.

Első indítás, első csalódás

Nincs két képernyőre optimalizált felület. Csak az egyik vagy a másik monitoron jelenik meg a csempe felület (ezt állíthatom is!), a másikon a klasszikus windows nézet marad, a régi ikonokkal, háttérképpel, mindennel. Mindkét monitor kap viszont egy startmenü sávot, amin ugyanaz van a két képernyőn - nem baj, mert értelme sem sok van: a felületnek az lenne a lényege, hogy ne a régi ikonokat használjam, hanem a csempét. Ugye

Nézzük akkor csempe elemeit

Kezdjük ott, hogy az egész felületnek nem látom az értelmét. Nem tudom azt megcsinálni, hogy az egyik képernyőn ott a csempe, a másikon meg dolgozok, mert amint átkattintok az üres képernyőn megnyitott ablakra, eltűnik a csempe és csak az üres háttérképet látom. Nem lehet ezt lockolni?

A csempe felületnek akkor lenne értelme, ha egy olyan kiinduló oldal lenne, amin dolgozni tudok (értsd: megnyílnak benne az alkalmazások, vagy legalább böngészhetek) vagy legalább hasznos infókkal (emailek, üzenetek, rss hírek) látna el munka közben. De ez nem így van, mert ha megnyitok valamit, akkor eltűnik a csempe és csak az üres háttérképem marad a helyén.

Ennél még a sufnituning widgeteknek is több értelmük volt, mert legalább folyamatosan jelen voltak.

Nagyjából egy dologra jó a csempe: bámulni a szépen dizájnolt felületet. Tényleg szép. Tetszetős, meg minden.

E-mail kliens: ez teljesen jó. Gmail bekötve hibátlanul. Szép. de a megírt email elküldéshez a monitor túlsó sarkába kell kattintanom. Miért? Cserébe elvesztem a gmail egyéb integrált szolgáltatásait úgyhogy használni biztos nem fogom, de tényleg szép.

Naptár: ugyanaz, mint a mail kliens. Szép és jó. Ennyi

Áruház: vehetnék alkalmazáskat, amiket amúgy a telefonomon vagy az ipademen már használok.

Térkép: google maps light, de szép gyors.

Travel: ezt nem is értem. Országokról lehet képeket nézni. Tényleg, ennek mi értelme?

Skydrive: az iCloud és a dropbox korában nem fogok hasraesni tőle, de majd meglátjuk mennyire kell ez harmadiknak még.

Üzenetek: egyszerre vagyok elérhető minden bekötött fiókban, egyszerre ömlesztve látom az összes kontaktomat, a dizájnos felületen pedig nincs! név szerinti! keresés! HELLÓ

Itt egy kis kitérő a Sync-re: Jó dolog a sync, össze is kötöttem a windowssal a Facebook és a Twitter accountomat, de a windows fiókhoz kötelezően jött a nagyjából hat éve nem használt MSN fiókom, aminek a kontaktlistáját megváltoztathatatlanul előre emeli a rendszer és prioritásként kezeli mindenhol. Minden kezdőképernyő ismeretlen felhasználókat és teljesen inaktív kapcsolatokat tol az arcomba feleslegesen.

 IE: Bitch please, hagyjuk már egymást. ugyanez vonatkozik a élő csempébe erőltetett Bing keresővel. Miért nem lehet a helyére Google keresőt tenni?

Hírek: Nagyon jó, hogy lenne egy integrált rss reader, ehelyett az előre bekészített híroldalak közül válogathatunk földrészenként, magyar portál persze nincs a kínálatban. Gondolom majd lesz.

Tőzsde widget: nem használom

Időjárás: sosem láttam még ilyen szép felületen, hogy milyen az idő. Maradhat

Játékok - zene - videó - nemtudommivoltottanegyedik: szorri, de nincs Xboxom, van viszont Winamp - VLC

És az igazán geci újítás, hogy a felület nem a megszokott billentyűzetkiosztásokra reagál: esc-el például nem tudok kilépni semmiből, hanem a windows gombot kell spamelni a billentyűzeten a navigációhoz. Nem ért a rendszer a Home, szörcs, email és hasonló funkcióbillentyűkből sem, pedig ezek mind a hatékony munkát szolgálnák (na jó, egyedül a szörcs működik)

Ezzel ki is merítettem az induló csempéket. Két használható elem maradt (mail és időjárás...), amiért cserébe egy egész monitort betakaró, funkció nélküli, fel-le ugráló (ablakok nyitása-bezárása után) felületet kapok cserébe. És nincsen start menüm, amit mondjuk már eddig se sokat használtam, de amikor kellett, legalább kéznél volt, és nem úgy kellett elővarázsolni a rendszer mélyéről.

Facebookon egész jól összefoglaltuk két mondatban, hogy mi ez a win8: veszel egy kávéfőzőt, aztán lecseréled az újra, ami sokkal jobban néz ki a szobában, de minden gombját felcserélték, és rádásul a kávé is a gép hátulján jön ki, viszont poharat már nem tudsz alátenni.

 

Ebédszünet a WTC romjain

Mario Tama - The Regeneration of Ground Zero, index.hu - katt!

Tizenegy évvel a terrortámadás után lassan magára talál Ground Zero környéke. A mindennapi élet már rég visszatért Manhattan utcáira, és lassan befejeződik az új World Trade Center tornyok építése is.

Az ikertornyok helyén kialakított emlékpark mellett ma az építkezések, és a rengeteg turista emlékeztetnek egyedül a tragédiára. Rég eljött már az idő, hogy szeptember 11. inkább a megújulásról, és ne csak a tragédia emlékéről szóljon - mondja Mario Tama, aki a poszt apropójául szolgáló fotókat is jegyzi.

Tama tavaly, a tízéves évforduló alkalmából készítette ezt az egyedi panorámasorozatot. A Getty New york-i fotósaként már 2001-ben is egészen közel volt a tűzhöz, amikor a tornyok leomlottak: egy másik fotóssal közösen épp a rendőröket kicselezve próbáltak bejutni a déli toronyba, már néhány háztömbnyire voltak a WTC-től, amikor az első torony elkezdett összedőlni felettük. (túlélték)

Azóta eltelt 11 év, Tama pedig összesen 125 alkalommal fotózta a munkálatokat a Ground Zero környékén. Saját bevallása szerint már semmi érdekeset (semmi újat) nem talált a helyben, ezért próbálkozott a nem-hétköznapi formátummal.

A teljes sorozat egy 'Sprocket Rocket' lomo panorámagéppel készült, de ezzel nem csak az aktuális divatot akarta meglovagolni a fotós. A Ground Zero egy lapos sziget a felhőkarcolókkal zsúfolt manhattani városképben, a panoráma formátum a vízszintesen kiterített képeivel erre a hangulatra próbál ráerősíteni. - A sorozat után nyugodtan mondhatjuk, hogy sikeresen.

Húzok ide egy vonalat

-- . .-. - ... --.. . .--. - . -- -... . .-.  . --. -.--  --- - .-  -- .- ... .... --- .-..  -.. --- .-.. --. --- --.. --- -.-

Amúgy valószínűleg át fog költözni a blog egy blog.hu-s regisztráció alá. Még nézegetem egyelőre ennek a mikéntjét.

Pásztor Anna portré - dolog

A sok képes történelmi évforduló mellett egy kicsivel több hozzáadott értéket tartalmazó kontent. Objektívtesztnek (az új Nikon 28mm1.8 + 85mm1.8 vs 24-70mm2.8) álcázott Pásztor Anna (Anna and the Barbies, nem gond, én sem ismertem eddig) portré.

Az új Nagyítás-fotóblog funkciói

Így néz ki az új Nagyítás oldal

Ezért nem nagyon voltak posztok itt mostanában. (kifogás.txt). Az oldal neve Nagyítás-fotóblog. Haveroknak csak simán: Nagyítás.

Pár szóban leírnám csak, hogy mit hol találtok meg az új oldalon, mi változott meg mi jön majd még.

A Nagyítás rovat teljesen átalakult (lásd jobbra). Már nem csak lefele scrollozós nagyképes galériák lesznek, hanem nagyítás méretű képekkel operáló cikkek is a fotózás és a kapcsolódó technika világából. Meg személyes dolgok tőlünk fotósoktól, szerkesztőktől. Megismerhetitek majd a réten virágot szedő Stiller Ákost, meg ilyenek.

Három részből áll a rovatoldal, a felső rész az oldalra lapozható Nagyítás-fotógaléria cikklista. Itt válogathattok a szokott Nagyítások között, alatta a narancs gombbal a régi cikklista jön be, ahol lefele görgethettek, akárcsak eddig. Mert hát régen minden jobb volt.

A következő négy vízszintes kép jelöli a kiemelt saját anyagainkat. Ezek nem cserélődnek automatikusan, azt teszünk oda, amit akarunk. A képek és a címek között az egyszavas rovat-szerű felírások nem állandó rovatokat jelölnek, azok a cikk tartalma szerint fognak változni, így tudhatjátok előre, milyen kotent vár a képekre kattintva.

A kiemelt anyagok között visszatérő témák lesznek képes történetek, technikai leírások, gép- és felszereléstesztek, porték, background dolgok a munkánkról, vélemény cikkek, meg még pár meglepetés.

A harmadik elem az oldalon a mozaik-szerű képszpem, ahova a napi okosságok kerülnek. Nagyképes hírek, nap képe, hét képei, meg bekerül oda (sajnos) egyben minden Nagyítás tartalom is, úgyhogy előfordulhat olyan eset, mint most is az a képduplázás (bocsi). Alatta a navigáció egy olyan cikklista oldalra visz, ahol lefele görgethetitek át ugyanezeket a képeket nagyban.

Hírképeknél az alapfelállás a jó hírfotó+képaláírás, és esetleg néhány érdekesség, vagy kapcsolódó cikk a témában. A hírképek funkciója a látvány mellett egyfajta ajánló is, amivel kedvet kaphattok a nagyobb lélegzetvételű anyagok végigolvasásához. Valami ilyesmi a cél, nem a világmegváltás. Bónusznak néhány kép mellé kerül majd 'Tipp a fotóstól' doboz is, ahol a képpel kapcsolatban osztunk meg műhelytitkokat, amikből akár még tanulhat is egy fotózással ismerkedő lelkes amatőr.

*Ja és ugye ott a Nagyítás-Facebook és a Nagyítás Tumblr is. A Facebook továbbra is ajánlóként fog funkcionálni, nem változik, Tumblrre viszont  szeretnénk majd sok-sok olvasói tartalmat, amihez hát előbb meg kell nyerni a kicsiny hazai fotós közösségek bizalmát. Addig száraz reblog.

Szóval a lényeg: ez egyelőre gyűjtőoldal a képes tartalmaknak, meg végre egy felület a hírképek megosztására. Jó

Ilyen volt az első kísérleti atomrobbantás 1945. július 16-án

“Most én lettem a halál, a világok elpusztítója.”

Oppenheimer  mondta ezt az idézetet 67 évvel ezelőtt, 1945. július 16-án, mikor Los Alamosban a Trinity program keretében sikeresen tesztelték 19 kilotonna TNT erejének megfelelő "Gadget" bombát. Alig egy hónappal később ugyanilyen bombát dobtak Hirosimára is.

A tesztekről még több képet az Atomicarchives.com-on nézhettek.

Ez volt az első fotó, amit feltöltöttek az internetre

Fantasztikus találat a Gizmodón.

Rengeteget gondolkodtam rajta, mi lehetett az első kép az interneten, de így, ezt, most magam előtt látni, valami egészen elképesztő.

A fotón a CERN kutatóiból álló énekes csoport látható, a képet maga Tim Berners-Lee színezte és  konvertálta .gif-be egy maces photoshop valamelyik ősi verzióján, majd töltötte fel az internetre.

A képet az egyik fejlesztő lőtte a CERN-ben egy Canon650-es géppel, 1992. július 18-án lesz húsz éve, hogy elkészült a fotó. Nem akartak vele történelmet csinálni, a szinte kizárólag fizikusok által használt szöveges internet idejében mindössze jó mókának tűnt feltölteni egy képet, amin négy szexi csaj pózol.

Feltöltés közben elhangzott a "Why? - Because sex sells. It’s media. You put a pretty girl in the media, people will notice the media. And whatever is around the pretty girl? Sure.” mondat is. A Vice.com szépen utánajárt a történetnek.

Húsz évvel járunk az első fotó feltöltése után. Ma egy nap

250 millió fotót töltenek fel Facebookra;
4.5 milliót Flickrre;
60-at másodpercenként Instagramra;
...és ez csak a három legnépszerűbb a tucatnyi fotómegosztó, blog és mikroblog közül.

Mi köze az első bikininek az atombombához?

A Crossroads program kísérleti robbantása 1946. július 25-én

Bármilyen egyszerű ruhadarabnak tűnnek, bikinit készíteni valódi atomfizika. A falatnyi fürdőruhák története szorosan kapcsolódik az atombombák történetéhez.

1946. július ötödike előtt az Egyesült Államok néhány szigettel odébb költöztette a Bikini-atoll őslakóit. A második világháború előtt német majd japán fennhatóság alatt álló, korallzátonyokon kialakult szigetcsoport a harcok után az amerikai nukleáris tesztek központjává vált, a nagyjából kétezer éve lakott Bikini és környéke hamar nukleáris-sivatagi paradicsommá alakult.

Hatvanhat éve kezdődtek a tengeri robbantások a Crossroads fedőnevű program keretében, az első két bombát alig húsz nap különbséggel robbantották, tíz év alatt összesen  húsz alkalommal végeztek teszteket. A kísérleti robbantások célja az volt, hogy az atombombák hatékonyságát vizsgálják hadihajók és különböző vízi egységek ellen.

A robbantásokat a szigetről dokumentálták, így Bikini partjáról készült a fenti fotó is, amin a második robbantás pillanata látható. A gombafelhő körüli széles kondenzációs felhő a detonáció következtében kicsapódó vízgőzből és vízcseppekből áll, a robbanás középpontjában a vízoszlop felett pedig a karfiol-alakú gfelhő. Kutatók meglepetésére a vizes közeg eltérő viselkedése miatt elmaradt a szárazföldi tesztek során megfigyelt jellegzetes gombafelhő.

Az első robbantások komoly pánikot okoztak a kutatók körében, a felemelkedő radioaktív vízfelhő ugyanis napokig a légtérben maradt, a szennyezett víz a sztratoszférába jutva csatlakozott bolygónk vízkörforgásához, esőzések alkalmával mérföldekkel odébb is kimutatható volt a csapadékban a radioaktív sugárzás.
Ezt a nem várt mellékhatást leszámítva az első tesztek sikeresek voltak, az elhelyezett hadihajók mindegyike használhatatlanná vált, a hajókon kimutatható sugárzás mértéke annyira magas volt, hogy megtisztítani is veszélyes lett volna azokat, így mind az óceán mélyén végezték. A hosszútávú tesztek során a megfigyelést végző hajók legénysége is komoly egészségkárosodást szenvedett, a sugárzásból kijutott a környéken dolgozó japán halászhajók legénységének is.

Juteszembe, valamikor tavaly írtam az atombomba-kísérleteket dokumentáló filmes csapatokról is.

A szigetet a tesztek befejezését követően 1968-ban nyilvánították lakhatóvá, de a politikai nyomásra meghozott döntés elhamarkodottnak bizonyult: a visszatelepített lakosok 150 millió dolláros kártérítést kaptak ugyan, de a környéken lehetetlenné vált az élet. A sziget körüli vizekben és a szárazföldön is szinte teljesen kihalt az élővilág, a megmaradt fajok fogyasztása pedig még tíz évvel a tesztek után is veszélyes volt.

1978-ban ki is költöztették ismét a lakosokat, miután a testükben veszélyes szintet ért el a strontium-90 nevű radioaktív izotóp mennyisége. A nyolcvanas években a helyiek még mindig azért lobbiztak, hogy szigetük földjét 38 centi vastagságban cseréljék ki - ezzel ugyan megszabadultak volna a talaj felső, szennyezett rétegétől, de vele együtt a teljes természetes növénytakarótól is.  Egy 2010-es UNESCO jelentés szerint a sziget még mindig nem alkalmas az életre.

Eközben Amerikában

1946. július 5. Micheline Bernardini francia táncosnő bemutatja az első bikinit a modern világnak

1946-ban július 5-én, hatvanhat éve, egy héttel a Bikini szigeteki tesztek megkezdése után Louis Réard francia divattervező (eredeti foglalkozását tekintve autószerelő) bemutatja a legkisebb fürdőruhát, amit valaha készítettek.

Bár a falatnyi fürdőruha ötlete nem volt túl egyedi (már az ókori görög- és római nők is viseltek hasonló, kétrészes ruhákat), de nem is aratott osztatlan közönségsikert.

Az első bikini bemutatójára a tervezőnek alig sikerült modellt találnia, aki vállalta volna a megaláztatást. Végül egy francia sztriptíztáncos, Micheline Bernardini vállalta be a szereplést.

A bikini elnevezés sem véletlen: a világ legkisebb fürdőruháját mérete miatt először Atome-nak nevezte el a Réard által is hivatkozott tervező, Jackques Heim. Heim fürdőruhájának felső része még bandana-szerűen takart, de Réard ezzel nem volt megelégedve. Szerette volna annyira csökkenteni a fürdőruha felületét, amennyit még épp elbírt a kor közízlése.

Réard kettéhasította az Atome fürdőruha felső részét, hogy a melleket két külön kosár tartsa, innen kapta nevét a bikini, ami Réard szerint hasonló hatást vált ki a férfiakból, mint a Bikini szigeten felrobbantott atombomba.

 Innen olvashattok még többet a témában:

LIFE Celebrates the Bikini - LIFE.com
Bikini, Bikini, OP:Crossroads - Wikipedia

Egy képeslap segíthet megoldani az amerikai repülés történetének legrégibb rejtélyét

1937. március 10. - Amelia Earhart és Lockheed Electra gépe indulás előtt a Los Angeles-i repülőtéren (AP)

75 éve tűnt el a Csendes-Óceán felett az első női pilóta, aki megpróbálta körberepülni a Földet az egyenlítő mentén. Amelia Earhart közel állt hozzá, hogy sikeresen teljesítse az utat: 11ezer kilométer volt már csak hátra a teljes távból, amikor megszakadt a kapcsolat repülőgépe és a földi irányítás között. Gépe sosem került elő, ám idén új nyomokra találtak egy korabeli fotón, ami segíthet megoldani a rejtélyt.

Amelia 1937. július 2-án indult Pápua Új-Guineából a csendes-óceáni Howland-sziget felé. Az aznapra a tervezett szakasz egy 24 órás, négyezer kilométeres repülés lett volna - útjának leghosszabb, összefüggő szakasza.

Már útja elején nemzeti hősként tekintett Amerika Earhartra, rejtélyes eltűnése máig az amerikai repülés történetének egyik legnagyobb legendája. A harmincas években számos elmélet keringett az eltűnésről: voltak, akik szerint Amelia amerikai kém volt, akit a japánok lőttek le felderítő küldetésén, mások szerint túlélte a balesetet, és titokban tért haza, hogy kudarca miatt elrejtőzzön a nyilvánosság elől, de azt is olvasni, hogy földönkívüliek térítették el a gépét.

 Az ügyben számos apró bizonyíték-foszlány került elő 75 év alatt, melyek a mai napig életben tartják a legendát.

Amelia Earhart, miután első nőként sikeresen
átrepülte az Atlanti-Óceánt (AP)

Utolsó rádiós bejelentkezésében Amelia vészesen fogyó üzemanyagról adott jelentést, de miután kidobálták csomagjaikat a repülőből (vele utazott navigátora, Fred Noonan is), még bíztak benne, hogy elérik a Howland-szigetet. Nem érték, valószínűleg rosszul mérték fel pozíciójukat, és el is tévedhettek a felhős időben.

Az amerikai és a japán tengerészet hetekig kereste a gép roncsait utolsó bejelentkezésük környékén, de a mai napig nem találták meg a kétüléses Lockheed Electra típusú gépet.

Roosevelt elnök 4 millió dollárt különített el a mentőakcióra a nagy gazdasági válság idején - ez talán jelzi, mennyire fontos volt a nemzetnek Amelia, és küldetésének sikere.

A mentőcsapatoknak néhány napig egy gyenge rádiójelet sikerült azonosítaniuk, ami periodikusan közvetített az Amelia által is használt frekvencián.
A jelek egy Nikumaroro nevű szigetről érkeztek, de felderítő gépek nem találták nyomát embereknek a szigeten, így végül feladták a keresést. Nem találták meg a gép roncsait sem, bár a sziget körül hirtelen mélyül a víz, az erős áramlatok pedig könnyen az óceán mélyére taszíthatták a repülőt.

1940-ben aztán meglepő fordulat következett az Earhart-ügyben, amikor brit telepesek érkeztek a szigetre: kezdetleges táborhelyet, egy pár női-és férfi cipőt, navigációs eszközöket és fém lemezekből (talán egy gép roncsából) hajtogatott szúró-vágó szerszámokat, állati maradványokat és egy emberi koponyát is találtak a lakatlan szigeten.

Kész is a tökéletes Robinson Crusoe történet, aminek ráadásul egy amerikai nemzeti hősnő a főszereplője.

A hatvanas évek közepéig több expedíció is átvizsgálta a szigetet, sőt, egészen a kilencvenes évek elejéig folytak kutatások (mondtam, hogy komoly legenda, igen) és több használati tárgy is előkerült, melyekből akár egyértelmű is lehetne, hogy egy amerikai nő élt a szigeten (találtak például egy Amerikában a harmincas években igen népszerű kézkrémet is). De a szigeten előkerült tárgyak között olyanok is voltak, melyek nem illettek a képbe: a női cipő például néhány számmal nagyobb volt, mint amiket Amelia hordott.

A hatvanas évekre a második világháborúban is lezuhanhattak gépek a sziget környékén, ezért nem biztos, hogy a talált tárgyak Amelia nyomát jelzik a szigeten, ezért nem tekinthetők egyértelmű bizonyítéknak.

Egyszerű megoldása lehetett volna a legendának a '40-ben talált koponya DNS-vizsgálata. A maradványokon végeztek is néhány tesztet, melyek a kezdetleges technika miatt nem hoztak használható eredményeket.

Az állkapocs feltehetően egy női koponyához tartozott ugyan, magassága alapján egy Earharthoz hasonló testalkatú nőhöz, de inkább a polinéz emberekre jellemző jegyeket mutatott. A megismételt vizsgálatok rácáfoltak az eredményekre, és mégis inkább egy amerikai (fehér) nőnek tulajdonították. A csontok aztán később elkallódtak, mai körülmények között már nem volt lehetőség a vizsgálatukra.

És amiért a posztot elkezdtem írni

A 2012. márciusában bemutatott felvétel, melyen talán Amelia gépének roncsa látható a bal oldalon. (AP)

Idén márciusban nyilvánosságra került egy amatőr fotó, amely új bizonyítékot szolgáltathat az eltűnt gépről: a felvétel néhány hónappal Amelia eltűnése után készült a Nikumaroro sziget partjainál.

A kép bal oldalán egy fekete folt látható, ami az Earhart keresését évtizedek óta koordináló, Történelmi Repülőket Kutató Nemzetközi Alapítvány szerint a Lockheed Electra futóműve lehet. Persze, ezt nem csak úgy rámondták, hanem modern képelemző szoftverekkel vizsgálták a felvételt, és így jutottak a következtetésre. 

A bejelentés hírére idén júliusban újabb kutatócsapatok indulnak a szigetre, hogy megtalálják a 75 éve elveszett repülőt, és pontot tegyenek egy szép kort megélt legenda végére.

Mit gondoltok, megtalálják?

Amelia történetéről részletesebben is olvashattok az alábbi linkeken, ahonnan én is utánanéztem a legendának:
A Missing Woman - New Yorker
Why cant' we solve the Amelia Earhart mystery? - Howstuffworks
Is this Amelia Earhart's anti-freckle cream? - The History Blog
Amerlia Earhart vanishes over the Pacific - LIFE.com