Foci VB? - Maximum képekben (frissítve1)

Abba a fura embercsoportba tartozok, amelyiket csak a társaság és a sör tudja rávenni a VBnézésre. Nem vonz a foci, nem tudom ki az a vuvuzela (de állítólag idegesítő hangja van). A meccsekből általában annyit érzékelek, hogy nem egyforma színű csapatok játszanak egymás ellen. Mérkőzésen is életemben egyszer voltam, akkor is a fradi-ujpesten fotózni, de ott is inkább a balhé volt érdekesebb, nem a labdarúgás.

Ennek megfelelően nem is fogok nagyon foglalkozni az eseményekkel, képeket nézegetni viszont szeretek:

Boston.com Bigpicture galéria a VB készülődésről

Hvg.hu nagyítás ugyanebben a témában és Gazeta.pl válogatás szintén az előkészületekről, valamint egy másik lengyel oldal, a 990px is meglepően hasonló témában.

Magnum photos - a történelem legjobb focis képei (tényleg.)

Tampabayből (All Eyes) focidrukkerek világszerte

és még két galéria a nol.hu-n egyik és másik

Ha találok még, ezt a postot fogom frissíteni. Így is bőven sok ez fociból.

-
+1 Trendland képek a megnyitóról
+2 Újabb hvg nagyítás a szurkolókról

BKF Fotográfia szak felvételi - II. forduló

Amennyire örültem az első körben továbbjutásnak, annyira nem tudom mit gondoljak a másodikról. Megfogadtam, hogy soha nem fogom azt mondani a főiskolával kapcsolatban, hogy fuu kommunikáció szak, erre pont ők képtelenek egyértelműen közölni dolgokat - de sikerült a következetlenség igazi iskolapéldáját megteremteniük az írásbelivel.

Kezdve onnan, hogy hetekkel ezelőtt a hallgatóiban érdeklődve azt mondták, az írásbelin arra lesznek kíváncsiak, milyen fotótechnikai ismeretekkel rendelkezünk (volt-e már fényképezőgép a kezünkben, ismerjük-e a funkcióit, stb) és mennyire vagyunk képben a kortárs fotográfiában. Erre utalt a feladott ajánlott irodalmak listája is (Fotóművészet és Balkon magazinok, fotótörténeti szakkönyvek, stb). Valóban ott szerepelt az is, hogy művészettörténet is lehet a dologban, erre viszont elég kevés dolog utalt.

Még a teszt előtt néhány nappal  is csak annyit lehetett megtudni, hogy "MEGLEPETÉS" lesz az írásbeli (ezt írta az egyik illetékes a felvételi fórumán).

A meglepetés össze is jött. Fotózáshoz kapcsolódó kérdés nagyjából három darab volt az öt oldalas tesztben, az összes többi kérdés állítólag általános műveltséghez tartozó, művészettörténeti ismeretekre vonatkozott.

 Ezzel az égvilágon semmi baj nem lett volna, mert maga a teszt komoly és összetett volt. Ilyennek képzelnék egy felvételit egy színvonalas művészeti képzésre, de

Miért kellett ezt titokban tartani? Miért nem lehetett egyértelműen kommunikálni a követelményeket? Ha csak a HII-ben mondtak nekem hülyeséget miért nem lehetett az ott dolgozókat felkészíteni az ilyen kérdésekre?

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy így akarnám levezetni a sikertelen írásbeli miatt összegyűlt indulatokat azért gyorsan megjegyzem: sikerült a teszt (sőt, elég sok embernek, ami furcsa - visszaemlékezve a kérdések láttán a teremben eluralkodott általános értetlenségre).

Pusztán arról van szó, hogy ha a felvételivel kapcsolatos online ügyintézés és kapcsolattartás színvonalasan működik még Facebookon keresztül is, akkor miért a legfontosabb információk terén volt ilyen óriási a fejetlenség?

Egy kínai város húsz éve és most

Csináltam múlt hónapban ezt a Budapest száz éve és most összehasonlító galériát, ami egész nagy siker lett (most dolgozok a következő adag képen, de sem az időjárás nem volt túl kegyes, sem a helyszinek nem a legjobbak). A képek kapcsán gyakran elhangzott, hogy nem látni radikális változást (sicc) az elmúlt száz év városképében. Ez sokaknak tetszett, sokaknak meg nem. Ízlés dolga. Viszont már értem, mire gondoltak.

Ráakadtam Tumblr-en erre a két képre, ami a kínai Lujiazui városáról készült 1990-ben, és 2010-ben. Azt hiszem erre mondják, hogy 'sztakurva.

Húsz év.

Fotózz megáradt Dunát éjszaka

Nagy vízfelület, a szokásos gyönyörű háttér, kellemes idő - minden adott, hogy a megemelkedett vízszintbe ne csak a rombolást lássuk bele, hanem az ordas nagy giccset is. Viccen kívül: nem mindennapi fotótéma a kiöntött folyó, érdemes kihasználna ezt a pár napot, és készíteni néhány képet a rakpartok közelében.

Régen mindig utáltam, hogy nem találok jó leírást az ilyen fotók készítéséhez, úgyhogy itt egy rövid how-to, lépésről lépésre az előkészületektől az utómunkáig.

Előkészület

Természetesen a hozzávalók: állvány, filterek - itt 2x Cokin ND8, fényképezőgép. Filter esetében a legolcsóbb, ha ND8 filterekből veszünk kettőt-hármat, meg hozzá való sínt, amivel egyszerre lehet az obi elé csavarni őket. Erősebb filterek nem is nagyon kaphatók itthon, az egymás elé tett két nyolcas pedig 9FÉ-t ad a játszóterünkhöz (3 filter esetén 27FÉ).

Időpont kiválasztásánál a kékórára kell időzíteni, ilyenkor durván 20-25 perc van megcsinálni a képeket (kékóra a naplemente utáni néhány perc). Célszerű már ekkor a tervezett helyszínen lenni, az idő ugyanis hamar röpül, ha percenként egy kép készíthető. A napokban ez egyébként 20.30 -21.15 között ideális.

A kép

Az ND filterek lehetővé teszik a 15-30+ seces expókat is szűk rekesz (11-16) és alacsony ISO mellett, cserébe ezek az olcsóbb fajták elszínezik a képet. Mindenképp RAW-ban kell lőni, hogy utána ne legyen gond a korrekcióval. Apró nehezítés még, hogy a filterekkel a lencsén szinte semmit nem fogunk látni a keresőben, és az AF is nehezen talál fókuszt. Egyszerűbb előre komponálni és éleset állítani, aztán rátenni a filtereket az obira.

A fenti kép F11 20 sec ISO100 - Tokina1224@20mm

Az alsó F9 30 sec ISO100 - Tokina1224@24mm

A fények percről percre változnak szürkületkor, folyamatosan korrigálni kell megfelelő beállítással.

Utómunka

Nem kell megijedni, ha exponálás után a nyers képek így néznek ki. A lényeg hogy maradjon részlet a shadow és highlightban egyaránt, amivel utána lehet dolgozni.

Ha a szűrők által torzított szineket szeretnénk csak helyreállítani, akkor annyi a dolgunk, hogy a Tint zöld/lila értékeit zöld fele toljuk, a fehéregyensúlyt pedig alacsonyabb értékre állítjuk (kék irányba). Az árnyalatokat finomhangolni a Split toninggal lehet még, a highlighthoz sárgás, a shadowhoz kékes árnyalatot adva. A valós színeket 100%-ban visszakaphatjuk, klikk a linkre a bizonyítékért. 

Nekem bejön ez a lilás színvilág ebben az esetben, ezért hagytam. - Ha már giccs, akkor nyomjuk full kreténbe'.

Ha valaki nem szeret ilyenekkel szöszölni, letöltheti a fenti képekhez használt Lightroom Presetemet innen.

Sikerült az évek alatt mindkét filtert megkarcolnom, úgyhogy elég sok healingbrush és clonestamp kellett, mire eltűntek a karcolások a két képről. Belelendülve a belógó kábeleket és nemkívánatos elemeket is kiszedegettem még. 

Amikor nagy területeket kell photoshopolni, a legsimább eredményt azzal lehet elérni, ha két layeren megcsináljuk nagyjából ugyanazt a maszatolást healing brushokkal, clonestamppel, ezután egymásra rakva a kettőt, az opacity-t addig változtatjuk, míg eltűnnek a retusálás szembeötlő nyomai. Ez időigényesebb, mert kétszer kell dolgozni, cserébe a végeredmény szebb lesz.

A Duna holnap-holnap után tetőzik Budapestnél, úgyhogy hajrá. 

Függöny

06/06 D-day day - a partraszállás évfordulója

Ma 66 éve, 6 hó 6-án szálltak partra Normandiánál a szövetséges csapatok. A partraszállás körülményeit Capa fotóin keresztül ismerhette meg a világ. Talán egyik fennmaradt kép sem szorul bemutatásra, viszont összeszedtem hozzájuk néhány idézetet Capa életrajzi könyvéből, a Slightly out of focus-ból (Kissé elmosódva).

Összeszen 106 felvétel készült azalatt a néhány óra alatt, amit a parton töltött az invázió első hullámával. A filmek egy része már a harctéren tönkrement a víz miatt, a csatát átvészelő tekercsek a hívó technikus hibájából semmisültek meg: izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, így az emulzió leolvadt az előhívott filmekről. Nyolc felvételt sikerült megmenteni, melyek azóta méltán világhírűek. A korabeli újságok képaláírásai szerint csak Capa keze remegett túlságosan, mikor a felvételeket készítette.

"Nagyon korán volt még, az igazán jó képekhez túlságosan szürkének látszott minden, de a szürke víz meg a szürke égbolt döbbenetesen hatásossá tette a látványt, amint az apró emberek a Hitler-féle antiinváziós agytröszt szürrealisztikus díszletei közt bújkálnak."

"Kormányosunk leengedete elöl a rámpát, és a vízből kimagasló, groteszk rajzolatú fémakadályok között előtűnt egy füstfelhőkbe burkolózó, vékonyka partvonal - a mi Európánk, a "Könnyű Vörös" partszakasz. Egy másodpercre megtorpantam a rámpán, hogy elkészítsem első valódi felvételemet a partraszállásról. A csónak kormányosa azonban, aki fölöttébb érthető sietséggel óhajtott kikerülni ebből a pokolból, csöppet sem megmagyarázhatatlan tétovázásnak értelmezte fényképészeti előkészületeimet, és egy jól célzott fenékbe rúgással igyekezett elhatározásra bírni. A víz hideg volt, és a part még leglább száz méterre esett."

"A katona lerántotta fegyveréről a vízhatlan tokot, és minden célzás nélkül lőni kezdett a füstgomolyok mögött rejtőző part felé. Saját fegyverének dörgése annyi bátorsággal öntötte el, hogy előrenyomult és rám hagyta a fedezéket. Biztonságom ezzel valamelyest növekedett, így hát fotózni kezdtem a hozzám hasonlóan lapuló harcosokat."

"Egy lélegzetvételnyi pihenőt tartottam... aztán begolyóztam.
Az üres kamera vadul reszketett a kezemben. Valami újfajta, eddig ismeretlen félelem öntött el, amelytől eltorzult az arcom, és tetőtől taplig rázkódott minden porcikám. A katonák mozdulatlanul feküdtek körülöttem. Csak a holtakat görgették ide-oda a hullámok a víz szélén. Egyetlen csónak dacolt a pergőtűzzel, vöröskeresztes sisakot viselő szanitécek özönlöttek ki belőle. Nem gondolkoztam, nem döntöttem tudatosan. Egyszerűen csak talpra ugrottam , és a csónak felé iramodtam. ..."


"Amint a fedélzetre léptem hatalmas rázkódást éreztem, és egyszerre csak toll lepett el mindent. - Mi a franc ez? - gondoltam. - Csirkét öldös itt valaki? - Aztán észrevettem, hogy a naszád felépítményét lőtték szét, és a toll a vele együtt eltalált katonák dzsekijének bélésanyaga volt. A kapitány hangosan zokogott. Az adjutánusát közvetlenül mellette szaggatta ízekre a gránát."

Miután visszatértek a Chase anyahajóra Capa tovább fotózta a sebesültek ellátását, majd maga is elájult. Órákkal később tért magához egy ágyon a sebesültek között, nyakában egy "harctéri sokk" címkével. Capán kívül egy másik fotóriporter is tudósított a D-napról, ő viszont nem szállt partra a csapatokkal, így egyedül Capának voltak fotói valódi harcokról.

A technika

Capa három vázzal szállt partra. Két 35mm-es Contax II-vel (adatlap) és egy Rolleiflexel. Később ő is Nikonos lett. Mint minden rendes fotóriporter. :)