The Beat of New York és az országimázs



A fenti videót egy német filmes stáb operatőre csinálta forgatás után, hobbiból.
A Mercedesnek gyártottak reklámfilmet, aztán egyikőjük hazafele felfigyelt egy utcai zenészre, felvette a dallamot, remixelték és forgattak mellé egy brutálisan jó videót.

Ki jön New Yorkba?

A másik dolog ami eszembe jutott róla, hogy miben lenne más egy ilyen anyag Budapestről? Most nem a Budapest Business Region videóra gondolok, az megrendezett, de bizonyítja hogy a technikai feltételek itthon is megvannak. Kell hozzá egy 5DMKII.

Helyszínekkel sem lenne probléma. Nekünk is van metrónk, hidaink, panorámás kilátóink a városra, éjszakai fények, nyüzsgő városrészek. Akkor?

Az emberek. Itthon szinte elképzelhetetlen, hogy valaki rám sem hederít egy kamerára az utcán, csak továbbmegy, mintha ott sem lenne. Aki az utcán fotózik az gyanús. Kérdően, meg nem értett félelemmel kell ránézni, esetleg be is kell szólni neki, vagy hadonászni a kamera felé.

Persze, biztos New Yorkban is volt részük hasonlóban és nyilván nem azokat a jeleneteket vágták bele, de szerintem mindenki érzi mire gondolok.

Egy személyes példa a héten: Egy interjút fotóztam a Toldiban, és csináltam néhány fotót az utcáról is az ablakon keresztül. Minden járókelő visszafordult utánam, hogy vajon miben mesterkedem. Látszott az arcukon hogy mélyen elítélik ezt, bármi is legyen ez.

A kedvencem egy igen tudálékos háromfős társaság volt, akik megálltak és elkezdtek nekem személyiségi jogokról és eztnemszabadmitképzelszmagadról-ról magyarázni, anélkül, hogy megkérdezték volna mit is csinálok egyáltalán.

Valahogy így nézne ki egy Beat of Budapest videó.

A másik teljesen szürreális szereplő hazai körülmények között a rendőr lenne. A rendőr ebben a videóban biztonságot sugároz. Olyasmit üzennek hogy számíthatsz rájuk, ottvannak, lehet hozzájuk fordulni bármivel. Itthon mit csinálni egy rendőr hasonló esetben? Igen. Azt.


Százhúszmegapixeles CMOS a Canontól

Valószínűleg már szakállas hír, hiszen pár napja lehetett olvasni a Canon egészen vadító méretű, százhúszmegapixeles érzékelőjéről. Minden marketinges nedves álma az új lapka, hiszen negyvenszer akkora, mint bármelyik másik érzékelő a piacon, és a felbontása is háromjegyű. Megapixelben.

balra az új érzékelő, jobbra a jelenlegi fullframe cmos

Nem kell rögtön megijedni és váltásban gondolkodni, az érzékelő inkább technológiai bravúr, nem valószínű hogy beletuszkolnák akármilyen DSLR vázba is a közeljövőben. A végeredmény minden lenne, csak nem egy hordozható gép.

Megoldanak benne viszont rengeteg dolgot, ami eddig a közép és nagyformátumú digitális hátfalak/gépek problémája volt, ez mindenképp érdekessé teszi a technológiát a következő években. 

Az egyik legfontosabb ilyen az adatok kiolvasása. Papíron kilenc képnyi adatot kezel másodpercenként, ami elég durva, tekintve hogy egy-egy kép ilyen felbontáson elérheti az egy GB közeli méretet is. Talán az egyik fő oka, hogy a középformátum nem terjedt el eddig széles körben a sajtóban, az pont az adatkezelés lassúsága. A canon ezt a problémát ki is pipálta.

Persze a hatalmas méretek miatt marad bőven gond a kártyaolvasók sebességével és az ekkora képek szerkesztésével is, de gyanítom már nem sokáig.

A gyorsaságon kívül a nyers méreteivel is hódíthatna a kijelző. 120mpx-es képekből egészan apró részleteket is lehetne cropolni, és még mindig jó minőségű és megfelelő méretű maradna a végeredmény.

Ebben az esetben talán már a optikák felbontása lenne szűk a keresztmetszet a valóságnál részletgazdagabb valóság visszadásához.