Igaz-hamis történelem #2 - Szaddám vasszobbra

A New Yorker magazin egyik újságírója hét év távlatából eleveníti fel bagdadi emlékeit. Tudósítóként dolgozott Irakban a háború kezdetétől, ott volt azon a történelminek tartott eseményen is, ahol lelkes iraki tömegek ledöntötték Szaddám Husszein szobrát Bagdad főterén.

Az eseményt élőben közvetítette minden nagyobb nemzetközi Tv-csatorna, egyenesen a berlini fal lebontásához hasonlítva annak történelmi jelentőségét. Másnapra címlapos hírekben köszöntek vissza a zuhanó szoborról készült képek, Donald Rumsfeld (akkori) védelmi miniszter egyenesen az amerikai csapatok végső győzelmét látta az áprilisi nap eseményeiben - harminc nappal az invázió kezdete után.

Valóban jelentőségteljes esemény, amikor a diktatúrát jelképező gonosz vasszobra a földre hull a frissen felszabadított nép által, de április 9-én nem egészen ez történt. 
“Hey, get a look at that statue,” Lambert said. “Why don’t we take it down?”
A valóságban a tér, bár tényleg elfoglalták az amerikai csapatok, egy tenyérnyi kis zöld sziget volt Bagdadban (zöld zóna a felszabadított terület). Jelentőségét a harcok során talán csak a mellette található hotel szolgáltatta, ahol a külföldi tudósítókat szállásolták el.

A kérdéses területet valóban elhagyták a felkelők, viszont alig néhány száz méterre nyugatra a tértől még heves tűzharcok dúltak azon a reggelen is, mikor a legyőzött vasszobrot elkezdték kidönteni a lelkes civilek.

A környéken állomásozó katonák aznap reggel a frontvonalnak számító utcákba igyekeztek, mikor riporterek egy csoportja és a katonai vezetés utasította őket, hogy segítsenek az iraki civileknek szobor-ügyben.





Az eseménynek hamar híre ment a közeli sajtóhotelben, a tér rögtön megtelt tudósítókkal. Sőt, ahogy a videón is látszik, sokkal több külföldi riporter látható az első sorokban, mint iraki civil.

A 2003-as hírekben épp ezért nem is mutattak sem nagytotált, sem közelképeket, akkor ugyanis kiderült volna, hogy közel sem annyira jelentőségteljes az egész. Minden Tv-csatorna egy öt-tíz másodperces óvatosan összevágott anyagot ismételt.

Az előző igaz-hamis történelem bejegyzésnek az volt a tanulsága, hogy egy beállított fotó milyen erősen ferdítheti a valóságot, ebben az esetben viszont jóval többről van szó. Az egész valóságot megrendezték a képek kedvéért.

Nem arról volt szó, hogy a helyszíni tudósítók nem látták volna át a helyzetet. Pontosan tudták, hogy a szemük előtt levezényelt események nem tükrözik a valódi állapotokat, mégis végigjátszották szerepüket a történetben.

Háborús helyzetekben talán ritkák az ennyire megrendezett esetek, de Peter Maass visszaemlékezéseit olvasva érdemes belegondolni: Hány hasonló híresemény történik meg csak azért, mert hírt kell belőlük csinálni.


Puszimata

Gyanús lett az előző posztban, hogy miért adok el egy teljesen jól működő fényképezőgépet? Elárulom a valódi indokot:

PUSZIMATA
“Színesítse rendezvényét egyedi, Valentin-napra tervezett fotós szolgáltatással!
Kedves együttműködésre van szükség két vendég között, ha PusziMatával szeretnének képet készíteni magukról.
Az automata ugyanis akkor készít fényképet, ha az előtte álló két (vagy több) vendég puszit/csókot ad egymásnak.
A PusziMata két félszív alakú fül és a résztvevők között létrejövő fizikai kapcsolat segítségével érzékeli, mikor kell fényképet készítenie. Ezen szolgáltatásunkat kifejezetten ajánljuk családi-, baráti rendezvényekre vagy Valentin napra.
Nagyszerű élmény, remek móka, emlékezetes ajándék!
Puszimatánk fényképnyomtatással, valamint e-mail/MMS küldéssel is megrendelhető. Az elkészített képet a rendezvény arculatának megfelelő brandingeléssel látjuk el, melyet azután nyomtatunk vagy a megadott címre küldünk.
Tegye igazán maradandóvá Valentin-napi rendezvényét perszonalizált PusziMata fotókkal!”

Innen már nincs sok a Terminátor háromig.