Olyan helyeken fotózott eddig Csernobilban, ahol a legkomolyabb védőfelszerelésben is huszonöt perces műszakban dolgoznak a munkások. Ennél többet egy nap nem is lehet a sugárzó romok közt tölteni egészségkárosodás nélkül.
Dokumentálni szeretné a helyreállítási munkákat, az egykori lakosok életét - akik közül többen visszaköltöztek a környékre, a nyilvánvaló veszélyek ellenére - a sugárzás hatását a környezetre és az emberekre. Az eddigi képeit a honlapján lehet megnézni. Egészen bámulatosak. (Nem olyan trágya HDR, mint ami kering állandóan csernobilról.) Ugyanitt rengeteg infó a katasztrófáról, és a 25 év alatt végzett helyreállítási munkákról. Talán Japánban nem ismétlődik majd ugyanez.
Komoly vállalás, főleg mert munka közben maga is állandó sugárzásnak lesz kitéve. A pénz jelentős része pedig erre, védekezésre megy el. Gyakran kell kamerát és védőruhát cserélnie, csak a speciális autó és a sofőrje, amivel közlekedhet a reaktor közelében, napi 600 dollárba kerül.
Nincs az a kiadó, amelyik teljes egészében finanszírozni tudná ezt a tervet, ezért a szokatlan (számomra például teljesen új, de én barlangban élek) felhívás a források előteremtésére.
A támogatók a befizetett összeg nagyságától függően nem csak felkerülnek a szponzorok listájára, de cserébe printeket, képeslapokat kapnak a fotóstól, díszpéldányt a készülő könyvből, személyesen találkozhatnak Gerddel egy portfolió konzultációra, stb.
Ha lehet választani, akkor ez a jövőkép a szimpatikusabb a közösségi médiáról, nem pedig az, amiről nemrég írtam a líbiai események kapcsán. Inkább a közösség támogassa a tehetségeket a színvonalas munkában, minthogy tehetségtelenek közössége árassza a nézhetetlen tartalmat.
Körülnéztem a kickstarter.com-on, mert tényleg teljesen kimaradt az életemből, hogy ilyen is van. Rengeteg fotós projectet lehet támogatni, a Magnumnak például külön alapítványa működik itt - ha éppen sok felesleges pénzünk lenne adakozni. És nem is ez a csernobili gyűjtötte eddig a legtöbb pénzt. GMH!
